Még a múltkor történt dolgok leírása.....

Múltkor kimentem a kutyákhoz, Szikra és Árnyék nagyon örült nekem, be nem állt a szájuk :-)
Persze Fidot is vittem magammal.

Még mielőtt odaértünk apuékhoz volt egy kis incidensünk. :-(
Leszálltunk a hévről és még 20 perc volt a busz indulásáig. De a buszmegállóban feküdt egy kóbor kutya. És sajnos már messziről kiszúrták egymást a kutyák.
Egy jól megtermett, rotikeverék volt a kutya, ráadásul kan, úgyhogy végig azon voltam hogy ne tépje szét Fidot. Nagyon szörnyű 20 perc volt. A kóbor kutya morgott és körözött folyamatosan körülöttünk, kereste a gyenge pontot. Fido meg ugatott, nyüszített. Először csak próbáltam elkergetni a kutyát, dobbantottam, kiabáltam vele, a végén már a hátizsákomat kellett lóbálni hogy távol tartsam magunkat tőle de engem mégse harapjon meg. Végülis egy 10 év körüli srác megpróbálta megfogni a nyakörvét a kutyának és megtartani de hát szegény nem bírta sokáig. A kutyán egy barna bőr nyakörv volt és annyi. Kértem a srácot hogy nézze már meg hátha van a nyakörvre írva valami telefonszám vagy cím, de persze semmi nem volt rajta....
Idegőrlő volt mindenesetre, a többi ember a megállóban pedig nem mert segíteni. Végre jött a busz, felvettem az ölembe Fidot, de a másik kutya nem adta fel és a sok ember között próbált előre nyomulni. Volt aki bátran fogta a kutya nyakörvét egy darabig amíg bírta. De végülis odanyomakodott a kutya épp amikor még a busz ajtajában álltunk úgyhogy kb. úgy kellett lerugdalnom a kutyát mert majdnem Fido fenekébe harapott.
Utána márcsak azon imádkozhattam hogy a kutya ne jusson valahogy fel a buszra (nagyon nézegetett felfele) mert nem tudok akkor mit csinálni. Szerencsére végül nem szállt fel, és mi utazhattunk tovább.....

Mikor kiértünk Szikráékhoz, másnap kivittem a 3 kutyát sétálni.
Sajnos még nem sikerült elsajátítanom Cesar Millan-nak azt a tanácsát hogy csak úgy induljunk el a kutyával sétálni hogy mindenki nyugodt és megadó lelkiállapotban van. Ugyanis ilyenkor mind3 kutya ugat megállás nélkül, ugrálni, kavarognak. Először Szikrát szoktam elkapni, nyakörvet igazítani, aztán Árnyékot, nála is szintén nyakörv igazítás, végül Fido, meg így télen rá még kabátot is adok.
Még jó hogy apu is szokott velünk jönni mert egyedül nem bírnék velük. Úgyhogy a kapun én megyek ki először, de a 3 kutya alig várja hogy kilőhessen és a sétánál is még legalább 10-15 perc kell hogy lehiggadjanak. És akkor Szikra és Árnyék mellé átvehetem a kezembe Fido pórázát is.
Mostmár lassan kialakult sétarend van. Bal oldalamon Fido, jobb oldalamon Szikra, mögöttem Árnyék.
Nagyon jó volt sétálni az erdőben a kutyák is talán elfáradtak valamennyire. Kb. 1,5 órát voltunk kint.
Út közben egy eldőlt fa szelte az utunkat. Balra meredek fal felfele, jobbra meredek lejtő lefele. Szikra és Fido okosan átugrották, de Árnyék sehogy sem értette mivel nem sokat lát hogy mi az és hogy tudna továbbjutni. Úgyhogy odafele is meg visszafele is úgy oldottuk meg hogy Szikrát és Fidot áthívtam, odaadtam apunak a pórázokat és visszamentem Árnyékért. Őt pedig ölbevettem az egyik oldalon átléptem a fát és letettem a másik oldalon.
Így meg persze hogy 2-3 hetente jutok le és sétálni csak én tudom kivinni őket, persze érthető hogy alig várják hogy mehessenek sétálni, de jó lenne ha nyugodtabb állapotban tudnánk elindulni sétálni.
Egyébként nagy kert van, mozoghatnak, de az nyilván másabb mint a séta.

És elkezdtem gyakorolni Szikrával is ezt a technikát amit Cesar is mond hogy kb. bizalomépítés címén, a félős kutyát öleljük át, még akkor is ha esetleg ellenkezne. Addig tartsuk míg lenem nyugszik. Persze a legfontosabb hogy az ember közben folyamatosan nyugodt maradjon. És ha lenyugszik a kutya akkor felemelni.
Ezt gyakoroltam vele. Mikor átöleltem akkor az elején picit befeszült de aztán lenyugodott és mikor végül ölbevettem nem ficánkolt, hanem nyugton maradt.

Árnyékkal is így szoktattam meg hogy engedje hogy ölbevegyem és tudja hogy megbízhat bennem. Hát Szikrával azért kell még majd többet gyakorolni de azt hiszem kezdetnek ez nagyon jó volt. :-)))