Sziasztok!
Már ezer éve nem írtam a blogomba, gondoltam most pótlom a lemaradást. :-)
Sajnos jelenleg még nem tudok lejutni Szikráékhoz önhibámon kívül, így főleg csak Fidoról tudok mesélni.
Az utolsó írásom óta megejtettük Fido ivartalanítását. Nem volt egyszerű. Az egyik este műtötték a kutyát és szegény sajnos egész éjjel eléggé ramatyul volt. Lent aludtam vele a földön és kb. semmit nem aludtunk. A kutyára rákellett adnom a védőgallért amit nem nagyon kedvelt. Konkrétan ,,lefagyott" tőle. Éjszaka többször is levittem sétálni, lépcsőzni sokáig nem engedtem. (ölben cipeltem) Éjjel 1 körül pedig elkezdett csöpögni a vér a sebéből. Szétaggódtam magam teljesen. Reggelre már egyáltalán nem vérzett viszont az egész seb és környékbe lila volt. Hívtam persze egyből az állatorvost de mondta hogy ez még belefér. Sajnos még egy jó pár napig elég csúnya lesz a seb, ez vele jár. Kapott fájdalomcsillapítókat tőlem meg Immunovetet hogy kicsit felturbózzam a szervezetét. Sokszor figyelgettem a sebet, nehogy felgyűljön vérrel, vigyáztam hogy ne nyalogassa. Nappal leginkább hívogattam magammal ha pl. csak a konyhába kellett kimennem, nem adtam rá a gallért. De éjszakára persze muszáj volt. A 2. éjszakától azért már hál' Istennek jobban viselte.
Így telt az ivartalanítás utáni időszakunk. Teljes aggódásban részemről. Tény hogy a seb nagyon-nagyon csúnya volt, lila-piros színekben játszott, beduzzadt az egész. Számomra elég ijesztő volt.
Majd azt hiszem a 11. napon visszavittük varratszedésre. Addigra a seb szerencsére már elég szépen nézett ki.
Kicsípkedte a doki a varratokat a sebből de Fidonak eléggé fájt. Visítozott szegény nagyon mit akit nyúznak. :-(
De az utolsó varrat valahogy nagyon nem volt ok. körbenőtte a bőr, így azt akkor a doki nem szedte ki. Tehát pár nappal később újra vissza kellett vinni hogy az utolsó varratot is kiszedjék.
Vééééégre túl vagyunk rajta! Megszenvedtünk érte (leginkább persze a kutya) de megérte én azt gondolom. :-) A kutya egészsége szempontjából (is).
Pár napja a legújabb gondunk hogy szegénynek vírusos mandulagyulladása van.
Egyik éjjel semmit nem aludtunk. A kutya nyeldekelt, próbált köhögni, hányni, a hasát feszesen tartotta. Levittem éjjel többször is a ház elé de akkor csak az érdekelte hogy füvet legeljen. 20 percen keresztül voltunk lent és 1 pisin kívül végig csak legelt.
Eléggé megijedtem, fogalmam nem volt mi lehet ez.
Másnap elvittem a rendelőbe (eredetileg az esedékes oltását kellett volna megkapnia) elmondtam a tüneteket, megvizsgálták és mondták hogy valószínűleg vírusos mandulagyulladás. Nagyon bevannak gyulladva a nyirokcsomói. Lázas nem volt, tüdeje is tisztának tűnt. Úgyhogy kapott szuriban antibiotikumot meg gyulladáscsökkentőt. Meg tablettákat kaptunk amit mindennap 1-et adnom kell majd neki.
Jövőhéten pedig kontroll. Aztán ha már nem beteg akkor az oltást is megkaphatja.
Hogy valami jót is írjak az ivartalanítás után újra kezdtük (folytattuk) a dogdancinget Fidoval.
Nagyon kis ügyes, a korábban tanult trükköket gyorsan és pontosan végrehajtotta. És pár új trükköt is tudunk már. :-)) Remélem nemsokára videót is fogok tudni készíteni......
2010. november 18., csütörtök
2010. október 3., vasárnap
C.M. további módszereit próbáltam ki....
Múltkor kint voltam az állatmenhelyen ahova már 2 éve járok ki :-)
Elég rég óta foglalkozunk mi önkéntesekkel az ott élő kutyákkal. Sokuknak van ilyen-olyan problémája és igyekszünk segíteni őket.
Mikor legutóbb kint voltam kivittem félős kutyákat is. Ezek a kutyák sokszor ha ismeretlen helyzetben, szituációban vannak ,,ledermednek".
Most is ez történt és ahelyett hogy engedtem volna a kutyának, és visszamentünk volna a menhelyre, egy enyhe rántással ,,kizökkentettem" a kutyát ebből a pánikból. Persze most is igyekeztem nyugodt és magabiztos lenni és azt az érzést közvetíteni a kutyának hogy bízhat bennem. És működött. A kutya kizökkent és szép nyugodtan követett engem :-) Ezen kívül Cesar pl. azt is mondja hogy az instabil félős, önbizalom hiányos kutyáknak segít ha az álluk alatt a nyakukat mellkasukat simizzük. Ez is működött. A félős behúzott farokkal közlekedő kutyák a simi hatására ellazultak, még a szemüket is becsukták. :-)
Amikor az egyik félőssel sétáltam hirtelen feltűnt egy autó amelyik elől elkellett állni, és már nem pánikolt annyira a kutya. Illetve pl. azt is csináltam hogy leguggoltam hosszú pórázt hagytam a kutyának. Ő eleinte próbált minél távolabb lenni tőlem. Én az oldalamat mutattam felé (még mindig guggolva) biztosítva őt arról hogy nem fogom bántani, illetve Cesar szerint ha az ember szemtől szembe áll a kutyával még inkább ,,rázúdítja a saját energiáit a kutyára" és ez egy félős kutyánál különösen nem tesz jót. Tehát ott guggoltam és nem szóltam nem néztem a kutyára, és ő szép lassan saját maga közeledett felém és dugta a kezem alá a fejét hogy simizzem :-)
Szóval okos dolgokat mond ez a Cesar :-)
Elég rég óta foglalkozunk mi önkéntesekkel az ott élő kutyákkal. Sokuknak van ilyen-olyan problémája és igyekszünk segíteni őket.
Mikor legutóbb kint voltam kivittem félős kutyákat is. Ezek a kutyák sokszor ha ismeretlen helyzetben, szituációban vannak ,,ledermednek".
Most is ez történt és ahelyett hogy engedtem volna a kutyának, és visszamentünk volna a menhelyre, egy enyhe rántással ,,kizökkentettem" a kutyát ebből a pánikból. Persze most is igyekeztem nyugodt és magabiztos lenni és azt az érzést közvetíteni a kutyának hogy bízhat bennem. És működött. A kutya kizökkent és szép nyugodtan követett engem :-) Ezen kívül Cesar pl. azt is mondja hogy az instabil félős, önbizalom hiányos kutyáknak segít ha az álluk alatt a nyakukat mellkasukat simizzük. Ez is működött. A félős behúzott farokkal közlekedő kutyák a simi hatására ellazultak, még a szemüket is becsukták. :-)
Amikor az egyik félőssel sétáltam hirtelen feltűnt egy autó amelyik elől elkellett állni, és már nem pánikolt annyira a kutya. Illetve pl. azt is csináltam hogy leguggoltam hosszú pórázt hagytam a kutyának. Ő eleinte próbált minél távolabb lenni tőlem. Én az oldalamat mutattam felé (még mindig guggolva) biztosítva őt arról hogy nem fogom bántani, illetve Cesar szerint ha az ember szemtől szembe áll a kutyával még inkább ,,rázúdítja a saját energiáit a kutyára" és ez egy félős kutyánál különösen nem tesz jót. Tehát ott guggoltam és nem szóltam nem néztem a kutyára, és ő szép lassan saját maga közeledett felém és dugta a kezem alá a fejét hogy simizzem :-)
Szóval okos dolgokat mond ez a Cesar :-)
2010. október 2., szombat
Fidoval
Ma sétáltunk Fidoval és 1 óra hosszát voltunk lent ebből az út 1/3-át futva tettük meg. Tiszta büszke vagyok magunkra :-D Már korábban is próbáltam futni Fidoval. Múltkor pl. a Duna-parton futottunk de sok kutya mászkált akkor épp a parton így nem mertem nagyon futkározni a kutyával. Hát most kipróbáltuk a futást itt a lakótelepen is. Nem vagyok egy nagy futó. És akkor még enyhén fogalmaztam :-DD Legtöbbször busz után sem vagyok hajlandó futni. Vékony testalkatú vagyok ugyan de hamar kifáradok. Meg nem is szeretek futni ;-)
Úgyhogy Fido pórázát a derekamra tekertem és úgy futottunk kisebb-nagyobb megszakításokkal. Meg gyakorlom a kutyával azt hogy ha sétálunk akkor mögöttem vagy mellettem menjen. Ha előttem akar bóklászni akkor egy ,,cssss" hang és meg kell bökni nem túl erősen az oldalát. Merthogy a kutyafalkában domináns kutya is megbökéssel fizikai erővel figyelmezteti az alacsonyabb rangon levő kutyát hogy nem mehet a falka előtt hiszen az tiszteletlenség. Mindig a falkavezérnek kell elől menni.
Futásnál nagyrészt mellettem futott miközben a póráz a derekamon volt és laza pórázt hagytam így is. :-) Párszor mikor beindult visszahúztam és haladhattunk tovább. Ha a járda vége közeledett és út következett, ,,megállsz" parancsra lefékezett a futásból a kutya velem együtt. Nagyon ügyes volt :-) Azt nem állítanám hogy a kutya összerogyott a fáradtságtól mert szerintem még 4-szer ennyi futást is simán bírt volna :-D de én azért elfáradtam. De igyekszem majd gyakran futni vele, kicsit formába hozom magam is :-)
Úgyhogy Fido pórázát a derekamra tekertem és úgy futottunk kisebb-nagyobb megszakításokkal. Meg gyakorlom a kutyával azt hogy ha sétálunk akkor mögöttem vagy mellettem menjen. Ha előttem akar bóklászni akkor egy ,,cssss" hang és meg kell bökni nem túl erősen az oldalát. Merthogy a kutyafalkában domináns kutya is megbökéssel fizikai erővel figyelmezteti az alacsonyabb rangon levő kutyát hogy nem mehet a falka előtt hiszen az tiszteletlenség. Mindig a falkavezérnek kell elől menni.
Futásnál nagyrészt mellettem futott miközben a póráz a derekamon volt és laza pórázt hagytam így is. :-) Párszor mikor beindult visszahúztam és haladhattunk tovább. Ha a járda vége közeledett és út következett, ,,megállsz" parancsra lefékezett a futásból a kutya velem együtt. Nagyon ügyes volt :-) Azt nem állítanám hogy a kutya összerogyott a fáradtságtól mert szerintem még 4-szer ennyi futást is simán bírt volna :-D de én azért elfáradtam. De igyekszem majd gyakran futni vele, kicsit formába hozom magam is :-)
2010. szeptember 28., kedd
Kutyanevelésről mint olyanról....
Nos, most azon vagyok hogy megneveljem végre a kutyáimat. :-)
Fidoval voltunk már több kutyasuliban is, és értünk is el néminemű fejlődést (de mindig meg kellett szakítanunk a suliba járást), Szikrát és Árnyékot pedig nem tudom elvinni suliba. Egyrészt mert nincs kocsink, másrészt mert főleg Szikra nagyon fél és egyszerűen nem lehet szállítani.
Nagyon régóta olvasok kutyás könyveket, több kutyaneveléssel foglalkozót is elolvastam már és általában ,,mixelek" vagyis amik megtetszenek módszerek és beválnak a kutyáimnál azokat alkalmazom....
A legutóbbi akinek a módszereit nézegetem az Cesar Millan. Aki még nem hallott róla ajánlom hogy olvasgasson utána :-) Amikor először láttam a TV-ben megmondom őszintén eléggé brutálisnak tűntek a módszerei. (és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül) aztán később sok jót hallottam róla és megnéztem még további adásait és kezdtem megérteni mit miért tesz és mondd. Merőben más módszerei vannak mint amiket én eddig láttam tapasztaltam. De nagyon úgy tűnik hogy nem csak a ,,levegőbe beszél". Tehát pár kutya kivételével szinte mindegyik problémáját tudta orvosolni. Legyen az a kutya félős, agresszív stb. És ami még számomra megdöbbentő volt hogy a javulást nem agresszióval, jutifalatokkal, klikkerrel stb. éri el hanem saját maga válik nyugodttá és magabiztossá és ezáltal. Meg persze ő már harminc-x éve foglalkozik problémás kutyákkal... :-) De mégis azáltal hogy a gazdikkal megérteti hogy miket csinálnak rosszul és mit hogy kellene, a kutya viselkedése is rohamosan javul. Tehát minden a gazdiban dől el. A gazdi épp aktuális lelkiállapota, gondolatai befolyásolják a kutya reakcióit. Ezt én sem hittem el, de saját tapasztalatból is mondom hogy ez valóban így van.
Az alapgondolatait bemutató videók:
http://www.youtube.com/watch?v=sf2tw4gWCnY
http://www.youtube.com/watch?v=8fiyZ4fTBjk&
http://www.youtube.com/watch?v=sTxE4Etgaeo&
http://www.youtube.com/watch?v=ayZwZ-Ve6dc&
http://www.youtube.com/watch?v=9xQSpG0lynE&
Ezek alapján már rájöttem hol hibáztam. :-)
Szikráéknál: alapvetően azzal hogy akárhányszor hozzájuk közeledtem az első érzésem a sajnálat volt. A múltjuk miatt, amiatt hogy Szikra milyen félős kutyává vált, amiatt hogy Árnyék nem sokat lát. Ezek kedves dolgok, de a kutyák szemszögéből nem tettem jót. Hiszen mint Cesar is mondta a sajnálat a gyengeség jele. Kapásból elvesztettem a vezető szerepem lehetőségét. Azáltal hogy sajnálom őket nem vagyok magabiztos ami szintén ehhez vezet. Illetve bizonytalan energiát sugárzok és ez őket is összezavarja.
Tehát ha változtatni akarok meg kell értenem hogy a múltjuk egy dolog. De ha segíteni akarok rajtuk azzal segítek ha nem sajnálom őket (tulajdonképp már egész jó dolguk van, és Árnyék is elboldogul így is. Hisz tud szaglászni, hall stb ) hanem nyugodt és magabiztos maradok, és megpróbálok a jelenben élni, hiszen ők is abban élnek.
Ezt már gyakorlom.... :-) Félreteszem a múltat, nyugodt, magabiztos vagyok.
Aztán azzal hogy pl. érkezésnél eddig ugattak rohangáltak fel-le a kutyák körülöttem. Eleinte leguggoltam hozzájuk simiztem őket, játszani hívtam őket (tehát tulajdonképp ,,felhergeltem" őket) aztán stratégiát váltottam és se simi se játék se kontaktus hanem besiettem a házba. Ám a kutyák kint ugyanúgy ugattak és rohangáltak hogy menjek már ki hozzájuk. És addig nem hagyták abba míg kinem mentem.
Most annyiban változtattam ezzel kapcsolatban hogy megérkezek, nyugodt maradok. Nincs kontaktus, de lassan természetesen mozgok nem kapkodok. Lassan lesétálok, közben ők odajönnek, megszaglásznak. Várom hogy lehiggadjanak és amikor már nem ugatnak nem rohangálnak nem böködnek akkor hajolok le hozzájuk és simizem meg őket.
Ezenkívül annyi hogy én azt gondoltam hogy van nekik kert, jó levegő, van kutyaházuk, kapnak enni, inni, rengeteg-rengeteg szeretetet kapnak tőlem, mikor tudom kiviszem őket sétálni és ennyi a kutyáknak bőven elég. Ám be kellett látnom hogy nekik is szükségük van irányításra, bizonyos fokú fegyelemre. Úgy voltam vele hogy volt már nekik elég gondjuk az életben, nem kérek tőlük semmit, folyton csináljanak azt amit ők akarnak és attól majd boldogok lesznek. Hát nem lettek.
Tehát nálunk most ez van: 1. SZERETET 2. MOZGÁS 3. FEGYELEM.
És ez lenne az ideális: 1. MOZGÁS 2. FEGYELEM 3. SZERETET
Ezen lesz még mit dolgoznom :-)
Mostanában a leginkább aggasztó probléma az Szikrával van. Nem tudom ugyanis pórázra tenni.
Régebben ezzel nem volt gond. Sem mikor a menhelyen éltek sem itt a kertben. Ám a 2 legutolsó alkalommal mikor pórázra kellett tennem sajna mind2-nek állatorvosi vizsgálat lett a vége. Így elvesztettem a bizalmát Szikrának Most ezen kell nagyon dolgoznom. Odajön hozzám de amint felé nyúlok hogy megfogjam a nyakörvét már elis ugrik. Eddig is próbálkoztam több dologgal hogy visszanyerjem a bizalmát de mind kudarcba fulladt. Olvastam olyat is (nem Cesarnal) hogy a gazdinak kell irányítani, megkell kötni a kutyát ha akarja ha nem. A kutya persze folyton kicselezett, volt egy olyan szituáció mikor sarokba szorult akkor azt hittem elkaphatom és akkor is persze meglógott. Volt hogy a zsebembe tettem a pórázt hogy ne lássa, odahívtam elkaptam a nyakörvét és gyorsan rátettem a pórázt. Mondták hogy zárjam el Szikrát a másik 2 kutyától és úgy foglalkozzak vele. Ezekkel mind csak ártottam úgy tűnik.
Amit most kipróbáltam az az volt hogy vittem magammal a pórázt, (mind 3 kutya kint maradt a kertben) nyugodt magabiztos voltam, nem voltak különösebb elvárásaim. Csak álldogáltam meg sétálgattam kezemben a pórázzal mintha Szikra ott sem lenne. Ő pedig odajött, szaglászott engem, szaglászta a pórázt. :-) mikor megfordultam és sétálgattam a kapu felé akkor csóvált és megbökte a lábam. :-) de amint leguggoltam megint tartotta a távolságot. Csináltam azt hogy guggoltam és a pórázt csak letettem a földre. Odajött és szaglászta a pórázt de azért nem bízott. Volt olyan is hogy felkapta a pórázt és odébb letette. Az pedig hogy Árnyék és Fido is ott voltak, sokszor csak sétálgattak, aztán lefeküdtek az oldalukra az mindenképp pozitív hatással volt Szikrára.
Hát vele jelenleg itt tartok.....
Fidoval voltunk már több kutyasuliban is, és értünk is el néminemű fejlődést (de mindig meg kellett szakítanunk a suliba járást), Szikrát és Árnyékot pedig nem tudom elvinni suliba. Egyrészt mert nincs kocsink, másrészt mert főleg Szikra nagyon fél és egyszerűen nem lehet szállítani.
Nagyon régóta olvasok kutyás könyveket, több kutyaneveléssel foglalkozót is elolvastam már és általában ,,mixelek" vagyis amik megtetszenek módszerek és beválnak a kutyáimnál azokat alkalmazom....
A legutóbbi akinek a módszereit nézegetem az Cesar Millan. Aki még nem hallott róla ajánlom hogy olvasgasson utána :-) Amikor először láttam a TV-ben megmondom őszintén eléggé brutálisnak tűntek a módszerei. (és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül) aztán később sok jót hallottam róla és megnéztem még további adásait és kezdtem megérteni mit miért tesz és mondd. Merőben más módszerei vannak mint amiket én eddig láttam tapasztaltam. De nagyon úgy tűnik hogy nem csak a ,,levegőbe beszél". Tehát pár kutya kivételével szinte mindegyik problémáját tudta orvosolni. Legyen az a kutya félős, agresszív stb. És ami még számomra megdöbbentő volt hogy a javulást nem agresszióval, jutifalatokkal, klikkerrel stb. éri el hanem saját maga válik nyugodttá és magabiztossá és ezáltal. Meg persze ő már harminc-x éve foglalkozik problémás kutyákkal... :-) De mégis azáltal hogy a gazdikkal megérteti hogy miket csinálnak rosszul és mit hogy kellene, a kutya viselkedése is rohamosan javul. Tehát minden a gazdiban dől el. A gazdi épp aktuális lelkiállapota, gondolatai befolyásolják a kutya reakcióit. Ezt én sem hittem el, de saját tapasztalatból is mondom hogy ez valóban így van.
Az alapgondolatait bemutató videók:
http://www.youtube.com/watch?v=sf2tw4gWCnY
http://www.youtube.com/watch?v=8fiyZ4fTBjk&
http://www.youtube.com/watch?v=sTxE4Etgaeo&
http://www.youtube.com/watch?v=ayZwZ-Ve6dc&
http://www.youtube.com/watch?v=9xQSpG0lynE&
Ezek alapján már rájöttem hol hibáztam. :-)
Szikráéknál: alapvetően azzal hogy akárhányszor hozzájuk közeledtem az első érzésem a sajnálat volt. A múltjuk miatt, amiatt hogy Szikra milyen félős kutyává vált, amiatt hogy Árnyék nem sokat lát. Ezek kedves dolgok, de a kutyák szemszögéből nem tettem jót. Hiszen mint Cesar is mondta a sajnálat a gyengeség jele. Kapásból elvesztettem a vezető szerepem lehetőségét. Azáltal hogy sajnálom őket nem vagyok magabiztos ami szintén ehhez vezet. Illetve bizonytalan energiát sugárzok és ez őket is összezavarja.
Tehát ha változtatni akarok meg kell értenem hogy a múltjuk egy dolog. De ha segíteni akarok rajtuk azzal segítek ha nem sajnálom őket (tulajdonképp már egész jó dolguk van, és Árnyék is elboldogul így is. Hisz tud szaglászni, hall stb ) hanem nyugodt és magabiztos maradok, és megpróbálok a jelenben élni, hiszen ők is abban élnek.
Ezt már gyakorlom.... :-) Félreteszem a múltat, nyugodt, magabiztos vagyok.
Aztán azzal hogy pl. érkezésnél eddig ugattak rohangáltak fel-le a kutyák körülöttem. Eleinte leguggoltam hozzájuk simiztem őket, játszani hívtam őket (tehát tulajdonképp ,,felhergeltem" őket) aztán stratégiát váltottam és se simi se játék se kontaktus hanem besiettem a házba. Ám a kutyák kint ugyanúgy ugattak és rohangáltak hogy menjek már ki hozzájuk. És addig nem hagyták abba míg kinem mentem.
Most annyiban változtattam ezzel kapcsolatban hogy megérkezek, nyugodt maradok. Nincs kontaktus, de lassan természetesen mozgok nem kapkodok. Lassan lesétálok, közben ők odajönnek, megszaglásznak. Várom hogy lehiggadjanak és amikor már nem ugatnak nem rohangálnak nem böködnek akkor hajolok le hozzájuk és simizem meg őket.
Ezenkívül annyi hogy én azt gondoltam hogy van nekik kert, jó levegő, van kutyaházuk, kapnak enni, inni, rengeteg-rengeteg szeretetet kapnak tőlem, mikor tudom kiviszem őket sétálni és ennyi a kutyáknak bőven elég. Ám be kellett látnom hogy nekik is szükségük van irányításra, bizonyos fokú fegyelemre. Úgy voltam vele hogy volt már nekik elég gondjuk az életben, nem kérek tőlük semmit, folyton csináljanak azt amit ők akarnak és attól majd boldogok lesznek. Hát nem lettek.
Tehát nálunk most ez van: 1. SZERETET 2. MOZGÁS 3. FEGYELEM.
És ez lenne az ideális: 1. MOZGÁS 2. FEGYELEM 3. SZERETET
Ezen lesz még mit dolgoznom :-)
Mostanában a leginkább aggasztó probléma az Szikrával van. Nem tudom ugyanis pórázra tenni.
Régebben ezzel nem volt gond. Sem mikor a menhelyen éltek sem itt a kertben. Ám a 2 legutolsó alkalommal mikor pórázra kellett tennem sajna mind2-nek állatorvosi vizsgálat lett a vége. Így elvesztettem a bizalmát Szikrának Most ezen kell nagyon dolgoznom. Odajön hozzám de amint felé nyúlok hogy megfogjam a nyakörvét már elis ugrik. Eddig is próbálkoztam több dologgal hogy visszanyerjem a bizalmát de mind kudarcba fulladt. Olvastam olyat is (nem Cesarnal) hogy a gazdinak kell irányítani, megkell kötni a kutyát ha akarja ha nem. A kutya persze folyton kicselezett, volt egy olyan szituáció mikor sarokba szorult akkor azt hittem elkaphatom és akkor is persze meglógott. Volt hogy a zsebembe tettem a pórázt hogy ne lássa, odahívtam elkaptam a nyakörvét és gyorsan rátettem a pórázt. Mondták hogy zárjam el Szikrát a másik 2 kutyától és úgy foglalkozzak vele. Ezekkel mind csak ártottam úgy tűnik.
Amit most kipróbáltam az az volt hogy vittem magammal a pórázt, (mind 3 kutya kint maradt a kertben) nyugodt magabiztos voltam, nem voltak különösebb elvárásaim. Csak álldogáltam meg sétálgattam kezemben a pórázzal mintha Szikra ott sem lenne. Ő pedig odajött, szaglászott engem, szaglászta a pórázt. :-) mikor megfordultam és sétálgattam a kapu felé akkor csóvált és megbökte a lábam. :-) de amint leguggoltam megint tartotta a távolságot. Csináltam azt hogy guggoltam és a pórázt csak letettem a földre. Odajött és szaglászta a pórázt de azért nem bízott. Volt olyan is hogy felkapta a pórázt és odébb letette. Az pedig hogy Árnyék és Fido is ott voltak, sokszor csak sétálgattak, aztán lefeküdtek az oldalukra az mindenképp pozitív hatással volt Szikrára.
Hát vele jelenleg itt tartok.....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)