Nos, most azon vagyok hogy megneveljem végre a kutyáimat. :-)
Fidoval voltunk már több kutyasuliban is, és értünk is el néminemű fejlődést (de mindig meg kellett szakítanunk a suliba járást), Szikrát és Árnyékot pedig nem tudom elvinni suliba. Egyrészt mert nincs kocsink, másrészt mert főleg Szikra nagyon fél és egyszerűen nem lehet szállítani.
Nagyon régóta olvasok kutyás könyveket, több kutyaneveléssel foglalkozót is elolvastam már és általában ,,mixelek" vagyis amik megtetszenek módszerek és beválnak a kutyáimnál azokat alkalmazom....
A legutóbbi akinek a módszereit nézegetem az Cesar Millan. Aki még nem hallott róla ajánlom hogy olvasgasson utána :-) Amikor először láttam a TV-ben megmondom őszintén eléggé brutálisnak tűntek a módszerei. (és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül) aztán később sok jót hallottam róla és megnéztem még további adásait és kezdtem megérteni mit miért tesz és mondd. Merőben más módszerei vannak mint amiket én eddig láttam tapasztaltam. De nagyon úgy tűnik hogy nem csak a ,,levegőbe beszél". Tehát pár kutya kivételével szinte mindegyik problémáját tudta orvosolni. Legyen az a kutya félős, agresszív stb. És ami még számomra megdöbbentő volt hogy a javulást nem agresszióval, jutifalatokkal, klikkerrel stb. éri el hanem saját maga válik nyugodttá és magabiztossá és ezáltal. Meg persze ő már harminc-x éve foglalkozik problémás kutyákkal... :-) De mégis azáltal hogy a gazdikkal megérteti hogy miket csinálnak rosszul és mit hogy kellene, a kutya viselkedése is rohamosan javul. Tehát minden a gazdiban dől el. A gazdi épp aktuális lelkiállapota, gondolatai befolyásolják a kutya reakcióit. Ezt én sem hittem el, de saját tapasztalatból is mondom hogy ez valóban így van.
Az alapgondolatait bemutató videók:
http://www.youtube.com/watch?v=sf2tw4gWCnY
http://www.youtube.com/watch?v=8fiyZ4fTBjk&
http://www.youtube.com/watch?v=sTxE4Etgaeo&
http://www.youtube.com/watch?v=ayZwZ-Ve6dc&
http://www.youtube.com/watch?v=9xQSpG0lynE&
Ezek alapján már rájöttem hol hibáztam. :-)
Szikráéknál: alapvetően azzal hogy akárhányszor hozzájuk közeledtem az első érzésem a sajnálat volt. A múltjuk miatt, amiatt hogy Szikra milyen félős kutyává vált, amiatt hogy Árnyék nem sokat lát. Ezek kedves dolgok, de a kutyák szemszögéből nem tettem jót. Hiszen mint Cesar is mondta a sajnálat a gyengeség jele. Kapásból elvesztettem a vezető szerepem lehetőségét. Azáltal hogy sajnálom őket nem vagyok magabiztos ami szintén ehhez vezet. Illetve bizonytalan energiát sugárzok és ez őket is összezavarja.
Tehát ha változtatni akarok meg kell értenem hogy a múltjuk egy dolog. De ha segíteni akarok rajtuk azzal segítek ha nem sajnálom őket (tulajdonképp már egész jó dolguk van, és Árnyék is elboldogul így is. Hisz tud szaglászni, hall stb ) hanem nyugodt és magabiztos maradok, és megpróbálok a jelenben élni, hiszen ők is abban élnek.
Ezt már gyakorlom.... :-) Félreteszem a múltat, nyugodt, magabiztos vagyok.
Aztán azzal hogy pl. érkezésnél eddig ugattak rohangáltak fel-le a kutyák körülöttem. Eleinte leguggoltam hozzájuk simiztem őket, játszani hívtam őket (tehát tulajdonképp ,,felhergeltem" őket) aztán stratégiát váltottam és se simi se játék se kontaktus hanem besiettem a házba. Ám a kutyák kint ugyanúgy ugattak és rohangáltak hogy menjek már ki hozzájuk. És addig nem hagyták abba míg kinem mentem.
Most annyiban változtattam ezzel kapcsolatban hogy megérkezek, nyugodt maradok. Nincs kontaktus, de lassan természetesen mozgok nem kapkodok. Lassan lesétálok, közben ők odajönnek, megszaglásznak. Várom hogy lehiggadjanak és amikor már nem ugatnak nem rohangálnak nem böködnek akkor hajolok le hozzájuk és simizem meg őket.
Ezenkívül annyi hogy én azt gondoltam hogy van nekik kert, jó levegő, van kutyaházuk, kapnak enni, inni, rengeteg-rengeteg szeretetet kapnak tőlem, mikor tudom kiviszem őket sétálni és ennyi a kutyáknak bőven elég. Ám be kellett látnom hogy nekik is szükségük van irányításra, bizonyos fokú fegyelemre. Úgy voltam vele hogy volt már nekik elég gondjuk az életben, nem kérek tőlük semmit, folyton csináljanak azt amit ők akarnak és attól majd boldogok lesznek. Hát nem lettek.
Tehát nálunk most ez van: 1. SZERETET 2. MOZGÁS 3. FEGYELEM.
És ez lenne az ideális: 1. MOZGÁS 2. FEGYELEM 3. SZERETET
Ezen lesz még mit dolgoznom :-)
Mostanában a leginkább aggasztó probléma az Szikrával van. Nem tudom ugyanis pórázra tenni.
Régebben ezzel nem volt gond. Sem mikor a menhelyen éltek sem itt a kertben. Ám a 2 legutolsó alkalommal mikor pórázra kellett tennem sajna mind2-nek állatorvosi vizsgálat lett a vége. Így elvesztettem a bizalmát Szikrának Most ezen kell nagyon dolgoznom. Odajön hozzám de amint felé nyúlok hogy megfogjam a nyakörvét már elis ugrik. Eddig is próbálkoztam több dologgal hogy visszanyerjem a bizalmát de mind kudarcba fulladt. Olvastam olyat is (nem Cesarnal) hogy a gazdinak kell irányítani, megkell kötni a kutyát ha akarja ha nem. A kutya persze folyton kicselezett, volt egy olyan szituáció mikor sarokba szorult akkor azt hittem elkaphatom és akkor is persze meglógott. Volt hogy a zsebembe tettem a pórázt hogy ne lássa, odahívtam elkaptam a nyakörvét és gyorsan rátettem a pórázt. Mondták hogy zárjam el Szikrát a másik 2 kutyától és úgy foglalkozzak vele. Ezekkel mind csak ártottam úgy tűnik.
Amit most kipróbáltam az az volt hogy vittem magammal a pórázt, (mind 3 kutya kint maradt a kertben) nyugodt magabiztos voltam, nem voltak különösebb elvárásaim. Csak álldogáltam meg sétálgattam kezemben a pórázzal mintha Szikra ott sem lenne. Ő pedig odajött, szaglászott engem, szaglászta a pórázt. :-) mikor megfordultam és sétálgattam a kapu felé akkor csóvált és megbökte a lábam. :-) de amint leguggoltam megint tartotta a távolságot. Csináltam azt hogy guggoltam és a pórázt csak letettem a földre. Odajött és szaglászta a pórázt de azért nem bízott. Volt olyan is hogy felkapta a pórázt és odébb letette. Az pedig hogy Árnyék és Fido is ott voltak, sokszor csak sétálgattak, aztán lefeküdtek az oldalukra az mindenképp pozitív hatással volt Szikrára.
Hát vele jelenleg itt tartok.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése